Pinata

 

A születésnapokon extra szolgáltatásként megrendelhető témának megfelelően kézzel készült 3D pinatáink.

Az uv fényben történő zsúrokon neon színű vidám figurákat készítünk, úgy mint a smiley, vagy misztikus titkos ügynök zsúrokon a kézigránát formájú.

A pinaták 19.000Ft-ba kerülnek, és teletöltjük őket nyalókákkal, gumicukrokkal, pezzel, apró cukorkákkal.

pinata-5
pinata-kaloz
pinata-4
pinata-emoji
pinata_1
Pinata_2
star-wars-pinata
Pinata_1
pinata_2
pinata-3
pinata_5
pinata-darth-vader
pinata-1
pinata_4
pinata
pinata_3

A piñata — Egy ősi hagyomány

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

A KÖRNYÉKBELI gyermekek ünnepelnek. Ide hallatszik izgatott kiáltozásuk: „Dale! Dale! Dale!” (Üsd! Üsd! Üsd!) Átkukucskálunk az udvarba, és egy tarka papírmasé csacsit pillantunk meg két fa között lógni. Egy bekötött szemű gyermek ütlegeli a kezében lévő bottal; próbálja felszakítani. A vendégek hangosan szurkolnak neki. A szamár végül kettéhasad, és édesség, gyümölcs meg játékok potyognak ki belőle. Nagy nevetés közepette a gyermekek négykézláb szedegetik össze a „meglepetést”. Úgy tűnik, nagyon jól mulatnak. Megtudjuk, hogy a szamár egy piñata volt, s hogy Mexikóban és néhány más latin-amerikai országban ünnepek alkalmával hagyományszerűen felszakítanak vagy feltörnek egy piñatát.

De vajon miért olyan népszerű a piñata? Honnan ered? Van valami különleges jelentősége a piñata feltörésének? 

A piñata eredete

Elterjedt az a nézet, hogy talán a kínaiak voltak azok, akik először piñatához hasonló tárgyat használtak, mégpedig az újévi ünnepségükön, mely a tavasz megérkezését is jelezte. Tehén, ökör és bivaly alakú edényeket készítettek, beborították őket színes papírral, és megtöltötték öt különböző növény magjával. Az edényeket színes botokkal törték fel. A külső díszítő papírt ezután elégették, a hamut pedig összegyűjtötték, és megőrizték, hogy szerencsét hozzon az új évben.

Úgy tartják, hogy a XIII. században a velencei utazó, Marco Polo a hazájába is eljuttatta a kínaiak „piñatáját”. A szokás a mai nevét aztán ott, Olaszországban kapta az olasz pignatta szó után, mely ’törékeny edényt’ jelent. Ám az ottaniak nem magokkal, hanem édességgel, apró dísztárgyakkal vagy ékszerekkel töltötték meg az edényeket. A hagyomány később elérte Spanyolországot, ahol szokássá vált nagyböjt* első vasárnapján feltörni egy piñatát. A jelek szerint spanyol misszionáriusok vitték a piñatát Mexikóba a XVI. század elején.

A misszionáriusok azonban igencsak meglepődhettek (ahogy mi is), amikor megtudták, hogy a mexikói őslakosoknak már volt egy hasonló hagyományuk. Az aztékok úgy ünnepelték a nap és háború istenének, Huitzilopochtlinek a születésnapját, hogy az év végén istenük templomában egy rúdra agyagedényt helyeztek. Ebbe apró értéktárgyakat tettek, és színes tollakkal díszítették fel. Majd az edényt egy bottal összetörték, a tartalmát pedig, ami szanaszét hullott, istenük képmásának ajándékozták. A majáknak ugyanakkor volt egy játékuk, melynek résztvevői bekötött szemmel ütögettek egy madzagon lógó agyagedényt.

A spanyol misszionáriusok az indiánok megtérítéséhez leleményes módon a piñatát is felhasználták: ezzel szimbolizálták például azt a harcot, melyet a keresztények vívnak az Ördög és a bűn legyőzéséért. Ők a piñatát hagyományosan agyagból készítették, színes papírral borították be, és hétágú csillagot formáltak belőle, minden ágán egy-egy bojttal. A csillag hét ágát kinevezték a hét halálos bűn — a kapzsiság, falánkság, lustaság, büszkeség, irigység, harag és kéjvágy — jelképének. Az, hogy a piñatát bekötött szemmel ütötték, azt a feltétel nélküli hitet és akaraterőt jelképezte, mely felülkerekedik a kísértésen vagy rosszaságon. Az edény tartalma volt a jutalom.